Mikrokanonikus eloszlás esetén a 
feltételek által meghatározott síkon
kell átlagolni. A kanonikus eloszlásra való áttérés
azt jelenti, hogy feladjuk a ``tömegmegmaradást'', és a
tes 
térrészre átlagolunk, de egy olyan
eloszlással, amelynek 
függvényében a fent leírt síkon van éles
maximuma (vagyis M átlagos tömegű gyémántokat
vizsgálunk). Az eloszlásfü ggvényt az ideális gáz
mintájára választjuk (ott a 
volt az a feltétel, amit feladtunk): 
ahol az exponenciális tényező a levágó faktor, a
fázistérfogat pedig M gyorsan növekvő függvénye
(nagy N esetén 
M
M). Az exponenciális tényezőben
szereplő 
paramétert úgy választjuk meg, hogy a
két tényező szorzatának a maximuma egybeessen az 
-vel meghatározott hipersíkkal. Ezt
úgy érhetjük el, hogy -t a 
feltételből határozzuk meg. Az 
átlag integrálással meghatározható: 
tehát 
s ekkor 
Látszik, hogy ez az eredmény
csak 
-ben
különbözik a mikrokanonikus eloszlásból kapott
eredménytől, tehát nagy N esetén a két módszer
azonos eredményre vezet.